Bepillantás a múltba, jelenkorba és a jövőbe

„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz“ (Zsid. 13, 8)

Körlevél 2005 December

Bepillantás a múltba, jelenkorba és a jövőbe

Szeretett kedves testvérek és testvérnők az Úrban, szeretett barátaim, teljes szívemből köszöntelek titeket az Igével az Apostolok Cselekedete 20:26-27 Ígével. 

„Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek Isten teljes üdvhatározatát.“

És az Igével a Jelenések 1:4-el: „Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és a ki volt, és aki eljövendő…“

Aki Isten tervéről ír az emberiségre vonatkozva, annak összevonóan tájékoztatást kell adnia a múlt-, a jelen- és a jövőbeniekről. Ami Isten országában a múltban történt, azt követi az, ami most történik, és ezt pedig az követi ami még ezután fog megtörténni. Isten igazi gyermekei, akik a Szent Szellemtől lettek vezetve, mindig részesültek abban, amit Isten az ő idejükben tett. Ők be tudták osztályozni a múltat, alá tudták rendelni magukat a jelenkori isteni üdv-cselekvésnek és egy világos megértést tanúsítanak, az ígéretekre alapozva arról, ami a jövőben fog történni. 

Például: aki elfogadta Keresztelő Jánost mint Isten küldöttét (János 1, 6-7), annak nem esett nehezére, a Jézus Krisztus szolgálatát felismerni. Az útkészítőnek az volt a feladata, hogy az Ószövetség hivői szívét az Újszövetség gyermekei hitéhez vezesse (Luk. 1, 16-17). A farizeusok és az írástudok nem hagyták magukat Keresztelő Jánostól megkeresztelni, ezáltal pedig nem rendelték alá magukat Isten akaratának és így elutasították maguktól az isteni üdvhatározatot (Luk. 7, 27-30). Ezért nem lett semmi részük abban, amit Isten az újtestamentomi gyülekezet megalapításával kezdett el és amit azóta végzett el. Ők megmaradtak „halálőszíntén“az ő vallásos hagyományukban, ők maguk nem mentek be az Isten országába, sőt mi több, útjukat állták és visszatartották a népet onnan. Ez így volt az egész múlt idő folyamán, amikor Isten valamit cselekedett a földön. Ez így is marad az idő végéig. Mivel ők annakidején nem ismerték fel Isten kegyelmi meglátogatásának idejét, bekövetkezett nyomban Isten büntető ítélete, mint ahogy ezt maga az Úr a Lukács 19, 41-44-ben mondta ki.