Körlevél kiadás 2001

„A Krisztus Jézus tegnap és ma és az örök korokon át ugyanaz.“ (Zsid. 13,8)

„Istennek beszéde azonban megmarad örökké“

  Szeretteim a Krisztusban, Istentől kiválasztottak, elszéledve az egész föld kerekségén, köszöntelek benneteket a mi URUNK és Megváltónk Jézus Krisztus szeretett szent nevében. Előkészítésünk előfeltétele annak, hogy visszajövetelekor az Ő dicsősségébe felvétessünk. „ ... azok a szűzek akik készenlétben voltak bementek Vele a mennyegzői vacsorára.“ (Máté 25). „ ... és az Ő mennyasszonya elkészítette magát…“ (Jel. 19,7).

Kíséretül, e rövid előterjesztésben, vegyünk két Igeverset:

„Nem azért írtam néktek, mivel ismeretlen lenne számotokra az igazság, ellenkezően: mivel ismeritek azt és tudatosak vagytok afelől, hogy semmiféle hazugság nem származik az Igazságból.“ (1. Ján.2,21).

„Mi azonban Istentől vagyunk; aki felismeri Istent, hallgat reánk; aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az Igazságnak szellemét és a tévelygésnek szellemét.“ (1. Ján.4,6).

Mint valamennyi felvilágosító prédikációban és valamennyi könyveinkben, úgy ebben a körlevélben is, Isten beszédének bőséges tág teret adunk. Kezdettől fogva két dolog van szemünk elé tárva: az Ige, amint a Mindenható ajkából eredetileg elhangzott, és annak magyarázata, a vén kígyó sugalmazásán át. Az Ige Szellem és élet, a (félre)magyarázat halált okozó méreg. Valamennyien, kezdi el az ő első levelét: „Ami kezdettől fogva létezett, amit hallottunk, amit saját szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk és kezeinkkel illettünk, az életnek Igénéről, — és az élet nyilvánvalóvá lett, és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala és amely kinyilatkoztattatott számunkra …“ (1. Ján. 1,1-2).

Az Újtestamentum, az Ótestamentumból való ígéretek beteljesedésével vette kezdetét. A négy Evangéliumokban részletes beszámolást kapunk Megváltónk születésétől az Ő mennybemeneteléig. Isten megígérte, hogy egy új szövetséget köt, nekünk egy új szivet, egy új szellemet és egy új életet ad. Az Újtestamentumban átéljük ezen ígéretek beteljesedését. Keresztelő János egy megígért próféta volt az Ésaiás 40,3 és a Malakiás próféta könyvének 3,1 akik valóban hisznek, amint az Ige mondja (Ján. 7,38), és megmaradnak az Igazság beszédében (Ján. 15), azok Istennek valódi gyermekei. A többiek, akik minden magyarázat után szaladnak, a vegyített magyot képviselik. Az igaz és a hamis, az Ige megértése és a félreértések (félremagyarázatok) általánosan úton kísérték az emberiséget kezdettől fogva, később Izráelt és azután a gyülekezetet, és ez így is marad mindvégig.

Mindenekelőtt az Ige képezi a Magot (Luk. 8,11). Ezt nem lehet elegendően kihangsúlyozni. Ha az Ige magva kikel, nyilvánvalóvá lesz Isten országának fiaiban (Máté 13,38a). A konkoly pedig a gonosznak fiai (Máté 13,38b). Két különböző magvető, két gyökeresen eltérő magot vet, eme két mag pedig egy és ugyanazon szántóföldön növekszik. Az aratás idején aztán be lesz takarítva a búza a mennyei csűrbe és a konkoly, amely ugyanabból az esőből és ugyanannak a napnak melege alatt érlelődött meg, összekötve megégettetik (Máté 13,30).

A figyelmeztetést, Isten kimondott beszédét nem értelmezni és nem csűr-csavarva magyarázni, kétségtelenül komolyan kell vennünk. „Kezdetben vala az Ige; a félremagyarázat később következett be. János apostol következőképpen alapján. Amikor elérkezett az idő beteljesedése, Isten örködött az Ő beszéde fölött, elküldvén Gábriel angyalt Zakariáshoz, hogy bejelentse az útkészítő születését: „És az Izráel fiai közül sokakat visszavezet az ÚR-hoz az ő Istenükhöz. És ő az aki Ő előtte fog járni az Ilyés szellemével és erejével, hogy az atyák szívét újra a fiakhoz térítse és az engedetleneket az igazak felfogására vezesse, hogy készítsen az ÚR-nak tökéletes népet.“  (Luk 1,16-17).

A Máté ev. 3. fejezetének 1-2 és a 11. fejezet 7-14 versekben igazolja az ÚR emez ígéret beteljesedése´t a Keresztelő János szolgálatában, aki útkészítője volt Néki. A Márk ev. 1. fejezetének 1-3 ig terjedő versekben közvetlenül az elején meg van említve a két Igevers az Ótestamentumból. Egy további igazolást a Zakariáson át elmondott próféciában találunk (Luk. 1,67-80).

A János Evangéliuma első fejezetében intézve lett a kérdés maga Keresztelő Jánoshoz, az ÙR küldöttjéhez: „Kicsoda vagy te? És megvallá és nem tagadá nyíltan, hogy: Nem én vagyok a Krisztus. És tovább kérdezék őt: Micsoda tehát? Ilyés vagy-é te? És felele nékik: Nem én vagyok az. A próféta vagy-é te? És ő felele: Nem. Mondának azért néki: Kicsoda vagy tehát? Hiszen választ kell vigyünk azoknak akik elküldtek minket! Mit mondasz te magad felől? És felele: Én kiáltó szava vagyok annak, aki pusztában kiált: Egyengessétek az ÙRnak útját! Amint Ésaiás próféta megmondotta.“ (19-23).

Az Evangélium írói nyomatékosan hangsúlyt fektettek a szent szellem vezetése által az ótestamentumi próféciák beteljesedése´re. Lukács a következőképpen kezdi: „Mivelhogy tudvalevően már sokan elkezdék rendszerint megírni azoknak a dolgoknak a beteljesedését amelyek minálunk történtek, aszerint megfogalmazva amint nékünk elönkbe adták azon emberek, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, én is elhatároztam magam, miután eleitől fogva mindeneknek végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, nemes Theofilusz, hogy bizonyosságod lehessen azon dolgok felől, amelyekre tanítattál.“ (1,1-4).

Isten emberei kezdetben szemtanúi voltak az eseményeknek és így tovább tudták adni azt, amit láttak, amit hallottak és amit átéltek. De hiszen  nemcsak egyszerűen tudósítók voltak, hanem elsősorban szolgái az Igének, tökéletes megértést kaptak Istentől és az Írások alapján rendezetten összefoglalva hátrahagyták a megtörténteket.

Péter apostol, a főtanúk közül egy, a mi URUNK első eljövetelekor, tanúbizonyságot tesz az Ő visszajöveteléről is: „Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi URUNK Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét;hanem mint akik szemlélői voltunk az Ő csodálatos dicsősségének. … És igen biztos nálunk a prófétai berszéd is, amelynek tulajdonában vagyunk, amelyre jól teszitek ha figyelmeztek, mint egy sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és a hajnalcsillag felkél a ti szívetekben. Ennélfogva tudatosak kell legyetek mindenekelőtt afelől, hogy az Irásban egy prófétai szó sem engedélyezi meg annak önkényes magyarázatát: Mert még sohasem származott egy prófétai szó ember akaratából, hanem a szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.“ (2. Péter 1,16-21). A kinyilatkoztatott Ige, beteljesedésekor erős fényként ragyog a vallásos sötétségben.

Noha János apostol megemlíti a küldött útkészítő szolgálatát, főtémája azonban Krisztus, a testet öltött Ige. Istennek egy igazi szolgája az Igét hirdeti, mindazonáltal Krisztus maga az Ige. Egy Istentől küldött ember megmutatja nekünk az útat, ám Krisztus maga az út. Egy apostol tovább adhatja a tőle kapott fényt, ám Krisztus maga a világosság. Prédikátorok beszélhetnek a feltámadásról, ám Krisztus maga a feltámadás és az élet.

Isten minden Ő munkáját az Ő szavának értelmében végez el. Az Ő szavában nyilvánvaló az Ő akarata és az Ő útaja. Ha valaki valóban elhivatottság által kapott egy szolgálatot, az elsősorban saját maga részesül a tökéletes isteni felfogásban Isten tökéletes szavát illetően, hogy azt tökéletes szabályszerűséggel besorolja Isten tökéletes üdvhatározatának értelmében. Máté evangéliumának 1. fejezetétől kezdve követhetjük a hátrahagyott lábnyomokat, tudniillik miként teljesedtek be megfelelően az ígéretek. Ezáltal meggyőzően kifejeződik az Újtestamentum természetfölötti isteniessége, azáltal, hogy 109 ótestamentumi ígéretek valóra válása igazolva van.

Mihelyt Krisztus, a Szabadító megszületett, a következő nyilatkozatot találjuk a Máté ev. 1,22 –ben:  „Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék az ígéret, amit az ÚR mondott volt a próféta által, aki így szól: …“ (Ésaiás 7,14).

Az Ő születési helyére vonatkozóan ez áll írva: „a judeai Betlehemben; mert így írta vala meg a próféta:…“ (Máté 2,5; Mikeás 5,1).

Egyiptomban való tartózkodásáról így vagyunk értesítve: „…és ott vala egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az ÚR mondott a próféta által, aki így szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.“ (Máté 2,15; Hóseás 11,1).

Tekintettel arra, hogy a gyermekek megölettek, ez áll írva: „Ekkor teljesedék be, amit Jeremiás próféta mondott: amidőn így szólt:… (Máté 2,17; Jeremiás 31,15).

Az Ő Kaperneumban való tartózkodásáról így ír Máté evangélista: „És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kaperneumban, a Zebulon és Naftali határain; hogy beteljesedjék amit Ésaiás próféta mondott, így szólván:…“ (4. fej. 13-14; Ésaiás 9,1-2).

A Lukács evangéliuma 4. fejezetében az Ésaiás próféta könyvéből olvasott a mi URUNK és ezt a magyarázatott adta hozzá: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallásotokra! (21. vers; Ésaiás 61,1-2). Születésétől fogva földi életének utolsó pillanatáig lépten nyomon beteljesedett a Szent-Írás.

Az Ő Golgotára vezető útjáról többször is olvasunk a Ján.ev.19. fejezetében: „…hogy beteljesedjék az Írás…“ (24. vers; Zsolt. 22,17-19).

„Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás moda: Szomjazom…“ (28-30; Zsolt. 69,22).

„Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az Írás: Egy csont se törettessék meg rajta…“ (36. vers; Zsolt. 34,21).

„Más helyen ismét így szól az Írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek.“ (37. vers; Zak. 12,10). 24 órával halála előtt pontosan 24 prófécia teljesedett be Őrajta.