KÖRLEVÉL December 2002

„Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz“ (Zsid.13,89)

KÖRLEVÉL December 2002

Teljes szivemből köszöntelek benneteket a mi URUNK Jézus Krisztusunk drága nevében a Jel.3,21:

A győzelmesnek  megadom, hogy velem trónomra üljön, mint ahogy én is győztem  s Atyámmal együtt leültem az ő trónjára.

Az ígéret mind a hét levélben a győzőkhöz van intézve. Kik ezek, akiket ilyen nagy fokú megtiszteltetés ér, hogy Ővele együtt az Ő királyi székében üljenek? A diadalmasan feltámadott golgotai győző, mindazoknak kilátásba helyezte, akik a úgy győznek, „ … amint Én is győztem…“ A lepecsételt könyv felnyitását illetően olvassuk: „Ne sírj! Nézd győzött a Júda törzséből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyithassa a könyvet és annak hét pecsétjét.“  (Jel.5:5). Ő mindent legyőzött: a halált, a sátánt a pokol minden hadával és diadalmasan feltámadott. 

Az üzeneteknek amit a hét levelek tartalmaznak, kétség nélkül prófétikus és üdvtörténeti karakterük van; kiadásuk tartalma azonban az egész hívőséget érinti, az ahhoz tartozó dicséretek és feddésekkel együtt, amelyek az illetékes gyülekezeti-angyalok által tovább lettek adva. Mindazonáltal az ígéret, mindig csak a győzőknek szól. Ők azok, akik hallgatnak és figyelembe veszik, hogy mit mond a Szellem a gyülekezeteknek, és az Ige által így legyőzik ők is a már legyőzött ellenséget, amint a mi Urunk is az Ő megkísértetésénél fogva tette. Eme döntő pont után a „Szela“ szó is állhatna, amellyel olyan gyakran a Zsoltárokban találkozunk. Ennek  jelentősége „szünetet tartani, elcsendesedni, az olvasottak- és mondottakban elmélyedni“. Ennél fogva a legnagyobb leckéről van szó. Az ellenség mindig is azzal jön, hogy „meg van írva“, mindazonáltal kiszakítja az érveléseit az összefüggésből és hamisan alkalmazza azt. A mi Urunk megkísértetése közvetlenül egy Ige-vizsgálatban állt. Pontosan ebben áll most is a mai hívők kísértése. Ők át kell lássanak az ellenség ravaszságán, az ő „meg van írva“ mondását szembe kell állítsák azzal, hogy „ismételten meg van írva“ – ezzel pedig megfutamíthatják őt. Olyanokká kell legyünk saját magunk mint a Mester. Ő maga volt a megtestesült Ige és teljes joggal érvényre juttatta a megírt és kinyilatkoztatott Igét, ezzel pedig megverte az ellenséget. Végülis az ördög felhagyott Vele és eredeti szándékától elállt (Máté 4). Éppen így most is élő valóság kell legyen a gyülekezetben a kinyilatkoztatott Ige. A megírt Igét nem szabad csak szájba tartani, hanem gyakorlatilag átültetett Igévé kell válnia. Csak így győzhetjük le hitelesen az ördögöt, hogy abba kell hagynia velünk is az ő játékát. 

A hatodik írott üzenetben olvassuk: „ … mert megőrizted állhatatosságom igéjét. Én is meg foglak őrizni téged és kimentelek a megkísértés órájából, melynek el kell jönnie az egész lakott földre,  hogy megkísértse a földön lakókat.“ (Jel.3:10) Most, az utolsó útszakaszon, amikoris az Ige tökéletesen ki lett nyilatkoztatva, eljött az egész föld kerekségére a közvetlen megkísértetés órája is, mivelhogy tanúvallomásul hirdettetik valamennyi népek között az Isten országát illető Ige. Ennélfogva egyik Szellemtől vezettetve van Igehelytől Igehelyre, a másik kiveszi az Igét az összefüggésből és nem tud ellentállni a kísértésnek. Az Igében való megmaradás bevezet annak közvetlen beteljesedés- és jelentőségében, az Ige átértelmezése ellenben megkísértetéshez és végül eleséshez vezet. 

Miután a megöletett Bárány elvette a Könyvet a trónon ülő jobb kezéből, hárfacsengés kíséretében felhangzott az új ének a négy élőlény és a huszonnégy vének ajkáról. „Te vagy méltó arra, hogy elvedd a könyvet és felnyisd annak pecséteit, mert hagytad magad meöletni s a te véreden minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből lelkeket vásároltál Istennek. Te Istenünk számára királyokká és papokká tetted őket s majd királyokként fognak uralkodni a földön.“ (Jel.5:9-10). 

Itt amaz elsőszülött seregről van szó, akik a gyülekezeti korszakok folyamán az isteni üzenet által kihívattak, különválasztattak és keresztülmentek egy tisztitási folyamaton. Az igazsághoz hű megváltottak a Báránnyal együtt engedelmesen, egyszerűen járják a hit-élet utját, hordozván a saját és az Ő gyalázatát, magukra veszik az ő saját és a Megváltó keresztjét. Noha Isten-gyermekek, ám lényegükben és természetileg pontosan olyanok mint minden más ember. Ábrahám igaz magjai gyanánt ragaszkodnak ők is az ígéretekhez és nem hagyják magukat megzavartatni a hitetlenség által. Abban a szilárd meggyőződésben élnek, hogy Isten többre is képes, semhogy megtartsa és beváltsa azt amit megígért.

De hiszen a győzők serege arra van kijelölve, hogy a menyegzői vacsora után Krisztussal az Ő dicsőségében, a Királlyal együtt igénybe vegyék az uralkodást ezen a földön. A győzők a Jelenések könyvében „férfimagzatnak“ is vannak nevezve, akik az összgyülekezetből születnek és minden népeken uralkodni fognak. Ezek azok „ … akik eljutottak a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a férfiasság bevégzettségére és a Krisztussal  való teljes beteltség korának mértékéig.“ (Ef.4:13). A győzőkről találunk egy mélyreható rövidre fogott leírást a Jel.12,10-11: „Ekkor hangos szót hallottam az égben, mely ezt mondta: ,Most lett a szabadítás, a hatalom, a kiralyság Istenünké és a fennhatóság az ő Felkentjéé, mert testvéreink vádlója levettetett, azt aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk előtt. Testvéreink legyőzték őt a Bárány vérével s tanúságtételük szavával és azzal, hogy lelküket nem szerették halálig.“ Ugyanez az ígéret adatik a Jel.2,26-27–ben a győzőknek: „Annak aki győz  és aki végig kitart az én tetteimben, fennhatóságot fogok adni a nemzeteken, vasvesszővel fogja őket terelgetni…“

Kétség nélkül, elérkeztünk a kegyelem idő végéhez, ez már szemeink előtt túl érthetően kivehető az idők jeleiből és valamennyi bibliai próféciák beteljesedéséből minden területen. Evégett számolnunk kell azzal, hogy a sárkány az ő világegyház hatalmával hamarosan a szülni készülő asszony elé áll ­— ti. a gyülekezet elé. Az újtestamentumi gyülekezet kezdettől fogva az apostolok és a próféták fundamentumára lett építve (Ef.2:20) és a tizenkét apostol tanításával van megkoronázva (Jel.12,1). Most, Jézus Krisztus visszajövetele előtt, mielőtt beállna az ÚR nagy és rettenetes napja, megígérte Isten, hogy mindent helyreállít az ő megfelelő állapotába (Ap.Csel.3:19-21). Az Ótestamentum utolsó fejezetének utolsó verseiben áll ama bejelentés: „Ímé Én elküldöm néktek Ilyés prófétát…“ Maga az ÚR igazolta is ezt az ígéretet, amelynek most be kellet teljesednie, a Máté 17:11–ben és a Márk 9:12–ben. A gyülekezet asszonynak van jellemezve, mert az Ige magja bele lett fektetve. Amint a megígért Mag nemzés által a Mária ölébe lett ültetve és megszületett a Fiú, akként van most az ígéret Beszéde is a gyülekezetben belefektetve, hogy a férfias Fiú előjöhessen. 

Úgy amint az első gyülekezet meg volt gyökerezve az apostolok tanításában (Ap.Csel.2:42), úgy látta János a végidő gyülekezetet is, a tökéletes helyreállítás után! És most komolyra fordul a dolog, a legkomolyabbra: Istennek igaz gyermekei nem hisznek amit akarnak; ők Isten ígéretének alapján hisznek, amint hitünk ősapja is tette Ábrahám (Róma 4; Gal.3). Evégett neveztettnek ők is mint Izsák „ígéret gyermekeinek“ (Róma 9:7-8; Gal.4:23+28). 

Ők kizárólag csak azt és úgy hisznek, amint az Írás mondja, mert felismerték, hogy csakis Isten Beszéde lehet az eredeti Mag (Luk. 8:11), amely életre támad Isten országának Fiaiban (Máté 13:37+38), amelyben valóban megtalálható Isten élete. Ők hasonlatosan megértették azt is, hogy valamennyi Ige értelmezésben már az Éden kertje óta, a szellemi halál van. Ők minden Igéből élnek és úgy hiszik azt, amint le van írva. Valamennyi önkényes értelmezéstől undorodnak a szószoros értelemben. Ebben rejlik az ő győzelmük is – Isten Igéje tanúságtételének szavában, hasonlatosan győzött Isten Fia is. Számukra Isten Beszéde egyidejűleg a Szellem fegyvere – kardja is, amelyet bibliai hitben az ellenség ellen alkalmaznak is. Ők felöltik Istennek teljes fegyverzetét, át vannak hatva és össze vannak kötve teljesen az Igazsággal. Csak így képesek kivédni a rossznak valamennyi tüzes nyilait (Efézus 6). 

Valamilyen hite minden embernek van; Maga az ördög is hisz és reszket (Jak.2:19). Az egész világ telve van hívőkkel: Léteznek a hívő zsidók, a hívő muzulmánok, a hívő keresztények, a hívő hinduk, a hívő buddhisták stb.: így hát az egész vallásos világ hívő a maga módján. Mindazonáltal Isten előtt csak az a hit érvényes amely Őbenne nyugszik és abban, amit Ő mondott és az Ő ígéreteiben. Minden másegyébb otthon sütött vallásosság és Isten előtt tökéletesen érvénytelen. Isten csak arra nézve vette át a felelőséget, amit Ő maga határozott és ígért meg az Ő üdvhatározatában. „Mert ahány ígérete van az Istennek, az mind igenné lett a Krisztusban, azért az Ámen is Őáltala lesz meg, Istennek dicsősségül, rajtunk keresztül.“ (2Kor.1:20). Az Isten előtt érvényes, bibliai hit mindig Isten ígéreteiben van lehorgonyozva; Isten előtt megigazultak pedig csak azok lesznek, akik úgy hisznek, amint az Ige mondja. A győzők csoportjához csak az tartozik, akinek van füle és oda is hajtja azt ahhoz, amit a Szellem mond a gyülekezeteknek, akiknek véglegesen érvényben van az ígéret: „A győzelmes örökrészül fogja kapni ezeket. Én annak Istene leszek és ő fiammá lesz.“  (Jel.21,7).